Tollas barataink

Janos eltantorithatatlan a hazikoszttol. Egy meternel nem mehetunk kozelebb hozza, mert akkor elszall, de abba boldogan beleegyezik, hogy a tavolsagot betartva kipakoljuk neki a kajat. (Lehet, hogy majd kiirom neki is a heti menut es ha fozelek van, akkor tudja, hogy nem kell jonnie).
Kismadarunk onnalosodik. Egyedul eszegeti a "mezes viragot" (es kozben teleszarja a kosaram), amit a gyerekek szednek neki. A tucskot meg nem eszi egyedul, hanem ha letesszuk ele, akkor edesen lehajtja a fejet es kinyitja a csoret, hogy a tucsok bele tudjon maszni (az meg hulye lenne megtenni). Minden esetre szepen fejlodik es gombolyodik.
Az ido napkozben tovabbra is gyonyoru es szerencsere tobbszor van napos ido, mint felhos.
Hetfon vege a szunetnek, kezdodik a suli es a szulok uzsonnasbodoz megpakolo versenye is, ami szerintem sokunk remalma.