Nagyon vadon

Fogytan van a wc papirunk, igy ki kell mennem a kertbe osszeszedni.
Van ket macska a kornyeken, akik tobbszor balheznak a mi kertunkben. Persze, mindezt altalaban hajnalban csinaljak. A szembeszomszed kutyaja ezt nehezen viseli es ilyenkor o is razendit. En mar a macskakra felebredek, mert olyan larmat csapnak, hogy csak na es nagyon utalom. Ilyenkor berohanok a halobol nyilo furdobe es felkapok egy tekercs wc papirt es a macskak koze hajitom az erkelyrol, akik ijedtukben szazfele ugranak es vegre csond lesz.
Most arra gondoltam, hogy tartok itthon vizibombat "robbanasra keszen" es azokat hajigalom majd ki.

A madarunk visszajar. Napjaban harom-negyszer elmegy kiropkodni magat. A papagajjal tovabbra is nagyon jo haverok. A kis hullamos beszeli a nyelvet olyan szinten, hogy nem lehet megkulonboztetni, mikor melyik "zajong".

Tegnap este, amikor jottunk haza Gabiektol, a kocsibol lattam a lakoparkunk kozeleben az ut szelen egy szurke dagadt perzsamacskaszeruseget setalni. Mondatam Palinak, nehogy kiugorjon a kocsi ala, vigyazzon. Ahogy melle ertuk (egy meter sem volt koztunk), lattam, hogy az nem dagadt perzsmacs, hanem egy koala. A hazsor mogotti erdobol jott ki a parkban levo "gumifakra' enni.
Nekem kisebbnek tunt, mint amiket eddig lattam az allatkertben, de lehet, hogy csak azert, mert a kornyezet volt mas. A masikat, amit szinten a szabadban lattunk a hazsor mogotti fan, o olyan magasan volt, hogy azert tunt kicsinek.:) Amikor letekertem az ablakot, szaladni kezdett. Viszonylag furge kis allatkak, amit nem is gondoltam volna. Olyan hihetetlen, hogy bejonnek a hazakhoz. A legvadabb almaiban sem gondoltam volna, hogy egy koala fog szembe jonni velem az uton.