Ma megint elmentunk a Conservation parkba setalni (ez a foto most nem magaert beszel). Az eso szerencsere elmaradt es nagyon szep napos idonk volt.
A meloban tiszta orultek haza volt. Reggel az egyik lako tevedesbol diabetesz gyogyszert kapott, holott nincs diabetesze. Volt rohangalas, orankent vercukorszint meres, kozben az ugyeletes orvost is riasztottak unnepnap leven. Szegenynek fogalma sem volt arrol, mi tortent vele. Nem ertette, hogy miert merjuk orankent a vercukrat es miert tomjuk allandoan kekszel es cukros teaval. Nagyon ingadozott a szintje es neha elerte a kritikusan alacsony szintet is. Nem tudom, hogy a nyolc oras muszak vege utan szoltak-e neki a "bakirol" es azt sem tudom, hogy a hozzatartozokat ertesitik-e az esetrol. Kerdeztem a kolleganom, hogy hanyszor fordul elo, hogy tevedes tortenik a gyogyszerezesnel es mondta, hogy bizony sokszor. Ugye mindegyikunk sokszor teved az elete soran.
Szerencsere holnap itthon leszek, igy pihengetek egy kicsit. Pali csutortokon Aucklandra repul egy egesz napra.
6 comments:
jaj, ezért nem szertem az egészségügyet, mert mindenki túlterhelt, s senki nem ér rá az én bajomra :) mármint mindenki ember, honnan tudjam, hogy nem velem kapcsolatban nem érnek rá gondolkodni, rontanak el valamit... de jo volt, mig soha nem kellett orvosokhoz járni :)
de neked kitartást. lesz ez még igy. (szuper vigasztaló érdemérmem is van ám :))))) különben birod a munkát? multkor nagyoninteligensanonimus okoskodott, de én komolyan kérdezem, hogy lelkileg birod-e. nem tehel meg nagyon? mert ugye valaki jobban birja, valaki kevésbé...
Az az egy, amitol allandoan rettegek, hogy nehogy valaki a csaladbol ilyen allapotba keruljon.
En nem szeretnek ennyire leamortizalodni (gondolom ezzel mindenki igy van).
Amugy ez szigoruan munka, a harom lepes tavolsag ott van.
Most én is valami ilyesmire adtam a fejem, mert ezzel még a suli is támogat hogy melót találjon az ember, és bebiztosithatom magam, főleg ha beütnek ilyen válságos dolgok a világban, hisz általában az irodakukacokat rúgják ki hamarabb páros lábbal. Biztos nem csinálom örökké,lehet el se kezdem, mert nem ez a fő terv, csak egy félévet ki kell töltsek valamivel, de egy ideig jó, pont a lelki oldala miatt szarabb. Viszont biztos vannak benne jó dolgok is, nem csak rossz. Szükség mindig van rá sajnos.
Amúgy olvastam nem rég pont erről a "hibázásról" a gyógyszerezésben egy cikket. Állitólag sok van, de amiatt mert kevés a nővér még mindig és sokfelé kell figyelniük. Az ember tökre megszokja hogy mindent tökéletes csomagolásba készen kap, sokszor a kocsiból se kell kitolja a seggét, és ezt mindenben hajlamosak vagyunk elvárni. És ez csak gyanitom rosszabb lesz.....
Nalunk a gyogyszerezest mi aszisztensek csinaljuk. El kell vegezned egy gyogyszeres vizsgat hazon belul es utana csinalhatod. A nover nem gyogyszerez. Ok szerintem csak osszeallitjak a beteg gyogyszereit az orvos utasitasa alapjan, amit betesznek a beteg gyogyszeres fiokjaba es majd te beadod neki.
A gyogyszerek kis lezart tasakban vannak nevvel ellatva az illeto fiokjaban. Minden fiokon fenykep is van. De ugye porszem mindig kerulhet a gepezetbe.
én mindenkit becsülök, aki segítö szakmának adja a fejét :) öszintén!
én ismerem magam, én nem tudnám csinálni. lelkileg értem. attól is kivagyok, hogy van egy nem egészséges kisbaba a játszón, akit az apuka egyedül nevel a növérével együtt. ha este nem tudok aludni, mindig eszembe jut a kis sorsa...én nem tudok távolságot tartani. mindent felveszek... ez van.
de nektek sok kitartást kivánok!!!
Post a Comment