Na megegyszer

Az egyik-termeszetesen nevtelenul- kommentelo azt gondolta, hogy en leleptem a banannal a zoldsegesbol. Sajnalom, ha nem mindenkinek egyertelmu, de termeszetesen nem ez tortent. Ez egy masik szitu volt. Nem jatszom el a becsuletem egy szem bananert, sot, masert sem. A gyerekeim majd visszaolvassak ezt a blogot, amikor mar nem leszek es abban a hitben lesznek, hogy anyjuk egy banantolvaj volt. Raadasul egy onzo dog, mert nekik nem lopott, csak maganak.:)
Itt az indiai srac a sajat kezevel megfogta a banant es kivette a kosarbol es betette a zacskoba. Nem elfelejtette lemerni, hiszen a kezeben volt, hanem egyszeruen nem tulajdonitott nagy jelentoseget az egy szem banannak es odaadta. Gonolom nem en vagyok az egyetlen, akivel ez tortent, akarhol is el. Plane, ha visszajaro vasarlo, ahogy mi is. Na mindegy. Most mar az Isten sem mossa le rolam, hogy banantolvaj lettem:)
Tobbszor elofordult mar az is, hogy amikor a zoldsegesben vasaroltunk, a gyerekek nyalokajat nem szamoljak fel. Termeszetesen nem azert, mert zsebre dugjuk, hanem tudjak, hogy a vasarlokat ilyen apro kedvesseggel vissza lehet "csalni" es a nagycsaladosok tobbsege nem negy-ot szem almat vesz altalaban, hanem heti szinten sok-sok kilonyit. Azaz megeri oket "megbecsulni" egy kis aprosaggal, kedvessegel. Persze, hogy az ember oda megy vissza, ahol jo fejek az eladok es kedveskednek.