Monday, January 11, 2010

Szendvicsek szendvicse

Az egyik szomszedunk legikisero az Air New Zealand-nal. Belfoldi es Ausztraliaba kozlekedo jaratokon dolgozik. Ket hazzal odebb lakik es a kislanya nagyon sokat jar at hozzank. Csak ugy mellesleg megjegyzem, ma osszehazasodtak a kisfiammal es kozben enekeltek a "Here comes the Bride"-ot.:) Ez a noci a mindennapokban egy elegge kozombos arcu noci (angol). Meg is lepodtem, amikor megtudtam, hogy legikisero. A legikiserokrol ugye az van bennunk, hogy kedvesek es mosolygosak. Persze, mert munkahelyi kotelesseg. A meloban kimosolyogja magat, aztan "civilben" a szomszedoknak mar nem ad belole. Na nem mintha tobb vagy kevesebb lennek tole.
Sajat gep hijjan:) utaztunk mar par legitarsasaggal es minden esetben a turista osztaly vettuk igenybe. Egyik sem volt jobb a masiknal (szamunkra). A Lufthansa volt az egyetlen, ami borzalom volt. De! Ott is akadt normalis legikisero. Osszesegeben mindenhol volt ilyen-olyan szemelyzet, a szekek ot-hat ora utan mindenhol kenyelmetlenek, a kaja szamomra mar ehetetlen (az elso ket utnal meg izlett). Nem panaszkent irom, mert ugye aki "olcso" jeggyel utazik, az ne akarjon luxus kenyelmet es kiszolgalast. De! A legjobb elmenyunk megis egy MALEV jarathoz kotodik. Mivel nem Budapesten elunk, de a gepunk onnan indult, igy elozo este felmentunk Pali baratjahoz es ott toltottuk az ejszakat. Gyerekeket agyba tettuk idoben, mi meg iszogattunk, beszelgettunk es aztan hajnalra szepen elhajoltunk. Tudjatok, ahogy ez ilyekor lenni szokott.:) Alig aludtunk, reggel kellni kellett, ami normalis esetben sem konnyu nalunk. Gyors zuhany, gyerekek gatyaba razasa es rohanas a repterre. Reggelizni mar nem volt idonk. Mire becsekkoltunk, mar a szemunk kiugrott az ehsegtol. Az ejszakai "elhajlastol" "egett a pokol" is. Alig vartuk, hogy a gepen uljunk mar es hozzak a kajat. Persze, ehettunk volna a tranzitban is, de hat fore iszonyat penzt hagytunk volna ott. Vegre eljott a felszallas ideje, betodultunk mind a hatan es kis ido mulva hoztak a kajat. Egy srac szolgalt fel. Finom barnakenyer gepsonkaval es sajttal. Volt csoki es uccsi is. A gyerkek meg csak jollaktak, de en es Pali csak verszemet kaptunk. Milyen ciki lenne repetat kernem (csoro magyar a gepen akar jollakni), Pali sem fog, igy megkertem Brendat, hogy kerjen nekunk egy kenyeret (majd elfelezzuk). Brenda, ahogy szokott, forgoszel tempoban, fulig ero szajjal besuvitett a "fuggony" moge szendvicset kunyizni az ehenkorasz anyjanak es apjanak. Egyszer csak jon vissza megpakolva hat darab szendviccsel.:) "Anya, a bacsi ilyen sokat adott!" Hat a bacsi akkor megmentette az eletunket.:) Azota is tobbszor emlegetjuk a "szendvicseket". Ott es akkor olyan jol esett ez az egyszeru sonkas szendvics.

3 comments:

nzer said...

Szia Ágica, olyan jó volt látni azt, hogy legalábbis te visszatértél a virtuális naplótérbe. Együltében végigolvastam Manci néni naplóját :-))) Öröm volt számomra az is, hogy olvasom most már az ozzi terveiteket, kicsit szük lett nektek Zélandia. Sok sikert kivánok, odaát a másik szigeten.

agica said...

Szia nzer:)
Sokszor probaltam megnezni a blogod, de sajna "zart ajtokba" utkoztem. Hogy vagytok?

nzer said...

Szia Ágica újra, a blogot lezártam, fizikai idő hiányában nem blogozok. Nem akartam letörölni egészen, igy választottam ezt a lezárásos módszert. De látom neked jól megy a blogozás, vannak olvasóid is, melyekhez én is csatlakozok. Az email cimem amit tudsz, az tovabbra is muxik.

Post a Comment