Kicsi vilagunk

Amikor majusban Sanghaj-ba keszultunk, elotte felkerestem par ott elo magyart, hogy megis mire keszuljunk. Ket kedves "csajszi" (2 illetve 3 gyerekes anyukak) valaszolt is a kerdeseimre. Az egyik hozzatette azt is, hogy ok eppen most koltoznek vissza Magyarorszagra es lesz egy bucsu bulijuk es szivesen latnanak minket is. Nagyon orultunk a meghivasnak es termeszetesen el is mentunk. Vittem a gyerekeknek par aprosagot a hazigazdaknak meg egy uj-zelandi bort. A buliban ott volt (tobbek kozott) a masik "csajszi" is, aki szinten valaszolt nekem. Nagyon jol ereztuk magunkat, jokat ettunk-ittunk.
Ma reggel kaptam az iwiw-en egy uzenetet Angitol, hogy talakozzunk ujra. Eloszor nem ugrott be, hogy ki az az Angi, mert nincs ilyen nevu az ismeroseim kozott es egyaltalan mi az, hogy talalkozzunk ujra, amikor meg sose lattam. Megneztem a fotokat es akkor ugrott be, hogy O az, akivel anno valtottam par levelet es akivel talalkoztunk Kinaban. Irta, hogy jonnek Uj-Zelandra ket hetre es ossze tudnank futni megegyszer. Ugy megorultem, mert nem gondoltam volna, hogy valaha meg latni fogom azokat az embereket, akikkel ott talalkoztunk. Tenyleg milyen kicsi a Vilag (bar amikor a repulon ulok, nem azt mondom. Akkor hatalmasnak tunik:)). Az ember soha nem tudhatja, hogy mikor, kivel es hol fut ossze. Kiberelnek egy lakoautot es turaznak egy rovidet. Hoznak magukkal ket gyerkocot is, ugyhogy "suru" lesz az amugy is suru program.
A japan "havernom" nagyon belejott az sms nyelvbe. Reggel kuldott ez uzit, hogy cul8r.
Kellett egy kis ido, mire beugrott, hogy ez a see you later.:)