Tuesday, August 10, 2010

Lekvar

Az ALDI-ban talaltam egy nagyon finom lekvart. Nem a megszokott helyen volt a lekvaroknal, hanem egy allvanyon. Sargabarack es valami piros gyumolcs volt, talan eper vagy malna. A lenyeg, hogy 75%-os a gyumolcstartalma es a sargabarackos nagyon finom. Nagyon hasonlit az otthon keszitett lekvarhoz (a pirosat meg nem kostoltuk). Nem az a kokemeny szar zseles allagu gumiizzu akarmi, amibol a legtobb van a boltokban, hanem tenyleg egy igazi folyosabb allagu es sargabarackizu lekvar. Az ara sem veszes, durvan ket dollar egy uveg (az uveg az nem ampulla meretu, hanem normalis lekvarosuveg).

A mai nap volt itteni eletunk elso igazi esos napja. Egesz nap esett es meg most is esik. Omlik. Kellemes szelmentes ido volt, de zuhogo esovel. A kengurukat nem zavarta, este a szokott helyukon ugyanugy legelesztek.
A munkahelyen is "port kavart" az esos nap. Nagyon huztak a szajukat, hogy milyen rossz az ido es mindenki meg akart fagyni. Szo'ba jott a nyar es a kollegaim elkezdtek ijesztgetni, hogy micsoda gatyarohaszto idonk lesz majd akkor. Mondtam nekik, hogy nem kell izgulniuk, mert Thaifoldon az ott toltott egy het alatt sem hasznaltam klimat a szobaban (emiatt egyedul kulon szobaban aludtam, mert a tobbiek nem tudtak elviselni a hoseget) annak ellenere, hogy 45 fok biztos volt kint. Mondjuk az igaz, hogy tobbszor jartam zuhanyozni, mint wc-re es annyi vizet ittam, amennyi egesz eletemre elegendo lenne. Aztan azzal is nyugtattam oket, hogy mi remelhetoleg szankozni es "forraltborros" jegkorizni fogunk (vagyis esni es kelni) a szepen hullo hoban, amig ok "kapkodnak a levego utan". Pali Pilisszentleleken (Hutan) szuletett, igy ismeri a kornyeket , ezert tobbszor jartunk oda szankozni. Naluk akkor is volt ho, amikor lent a varosban nem. Nagyon szep kornyeken van a falucska (de nem artana egy kis frissites neki). Nagyon sokan iszogatnak. Akinek nem sikerult idoben "kitornie" onnan, annak nincs konnyu dolga. Amikor ott setaltunk, paran mindig szedelegtek az utcan (eppen az egyik kocsmabol a masikba) olyan arccal, amit ritkan lat az ember (meg itt is:)). Az egyik baratunk (aki a labujjas sztorijat adta elo a gyerekeknek) azt a meset adta be az egyik kozos ismerosunknek, hogy Huta nagyon-nagyon regen ugy "keletkezett", hogy egy bolondokat szallito busz felborult a hegyekben es nem erkezett segitseg, mert a nagy ho miatt nem jart arra senki es az buszon utazo embereknek nem volt mit tenni, "satrat" vertek es igy lett ott a hegyek-volgyek kozott Huta. Ezt a meset annyira komolyan adta elo, hogy ezt el is hittek neki (meg ugye ott volt Pali is, mint hus ver hutai:)) Amugy gyonyoru hely es egyre tobben vesznek ott hazat, ahova kikapcsolodni jarnak es ott van allitolag a fold sziv csakraja is (ha van egyaltalan olyan. Lehet, hogy azert 80-90 ev az ottani atlageletkor, vagy talan a bor teszi...). Gyerekek szeretnek a hutai papanal lenni. Ott lattak eloszor pottyantos udvari budit, borospincet es ott szedtek eletukben eloszor eheto gombat (romagyinka), amit a Hutai Mama vizsgalt be (most vagy O volt a tuti szakerto, vagy mi vagyunk nagyon szivosak, de meg mindig elunk). Ott hordtak be eletukben eloszor a Papa tuzelojet talicskan a faskamraba. Igaz, vagy egy napig tartott az a husz mazsa fa (pedig mi "felnottek" is segitettunk:)), de azert megcsinaltak/tuk (Papa adott is erte zsebpenzt a gyerekeknek). Amikor vegeztuk, nemgyoztem hangsulyozni a Papanak, hogy mennyire szuper a negyedik emeleti tavfuteses lakas.:)

Vettem magamnak egy uj egyujjas papucsot, aminek a pantja kovekbol/gyongyokbol van kirakva
Nem csilli villi straszkovekkel es aranyszinu szegecsekkel, hanem klasszikus borostyanszinu gyongyokkel. Elmentem benne egy ketoras bevasarlo korultra, ahova megsem kellett volna egy vadiuj papucsban (az elso 30 perc utan legszivesebben belevagtam volna a kukaba). Szoknom kell az eddigi sportos(abb) papucsok mellett.

16 comments:

Anonymous said...

LOL:) ez jo volt nagyon:) Ezentul mindig elolvasom ezt a bejegyzesed legalabb egyszer munka kozben....kizokkent majd a depressziobol az tuti:D A munkakoromben ugy is kotelezo (lenne) a jokedv!
Udv,
Gabi

agica said...

:)
Milyen munkakor?

Anonymous said...

hasonlo mint a tied:D csak az enyemek arvak es fiatalkoruak:)))Nem is tudom melyik a jobb:D
Gabi

agica said...

Enyemek ozvegyek es venek.:)
Kinek mi jutott.:)

Anonymous said...

majd egyszer cserelunk egy napra.:)))

agica said...

Azert vannak hozzatartozok, akik neha latogatjak oket? Hany gyerek jut egy nevelore? Ez mar olyan csaladias jellegu otthon? Oket orokbe lehet fogadni?

Gabi said...

eleg bonyolult itt a rendszer, orakat lehetne rola meselni.(nem fogok, megkimellek teged es a blogolvasokat is ettol:) )En hivom oket csak arvaknak:) igaz van kozottuk olyan..(vannak akik pedig szegenyek jobban jarnanak ha azok lennenek)Akikhez en jarok "fejleszteni" azok neveloszuloknel vannak, de altalaban napi/heti kapcsolatban vannak a szulokkel.Van olyan ketevesem aki tobb rosszat "megelt/atelt" mar rovid eleteben mint egy 80 eves.Orokbe nem lehet fogadni azokat akik nem teljesen arvak, mert az ausztral allam arra megy hogy mindenki a sajat csaladjaba keruljon vissza.45 ezer bantalmazott gyerek var arra hogy a neveloszulohoz keruljon, es most qld-rol beszelek.ez az amit senki nem orommel kozol,inkabb nem beszelnek rola...ne rontsuk ausztralia fenyes szinvonalat..

agica said...

Igen, a parasztvakitas fontos. A kulcsint tartani kell. Igy mar ertem, akkor ok helyettes szuloknel vannak. Az allam meg hulye, hogy mindenaron ahhoz ragaszkodik, hogy a gyerek a verszerinti csaladjaban nojjon fel. Emberek tomege szeretne orokbefogadni, ahol a gyerek igazi csaladban elhetne.
Nalunk arra volt mar tobbszor pelda, hogy a (felnott) gyerekek megloptak a nursing home-ban elo szuleiket.

Gabi said...

jo reggelt!:)helyettes szulo:) ezt megjegyzem.Itt orokbe fogadni?A "stolen generation" problema ota szerintem a legkorulmenyesebb.Menjen inkabb vissza az a gyerek az igazi csaladhoz,had verjek szegenyt megjobban, de nehogy beperelje az allamot a kedves szulo mert elveszik a gyereket!!!!Tiszta rohej, mert jopar orszagban vegigkisertem ezen gyermekek sorsat, de ausztralia hulyesegben verhetetlen..Egyike a keveske orszagoknak ahol a bantalmazo szulonek tobb joga van mint a bantalmazott gyereknek.
A meglopott oregekrol hallottam mar sajnos, van ismeros apolo az oregekotthonabol...En mindig azt mondom hogy konyvet kellene irni a negativ dolgokrol is.Lehet bestseller lenne.

agica said...

Az emberek tobbsege nem lat a kulisszak moge.
Bemegy az irodaba, onnan haza, hetvegente esetleg a hasonszoru haverokkal osszejonnek sutogetni.
A fonok jo arc, a kollegak jo fejek, az elado mosolyog (maramelyik), a nap sut. Amirol meg nem tud, az nem is letezik.
Szegeny gyerekek. Uj Zelandon is kerestek foster family-ket folyamatosan.

Gabi said...

emlekszem Hamilton kornyeken nagyobb szukseg volt csaladokra mint az eszakabbi reszeken.Joreszt Maori gyerkocoket kivantak eltavolitani az agressziv eroszakos csaladjuktol.Ugyanakkor ezek voltak azok a fiatalok akiket kevesen akartak befogadni, mert alapbol is eloiteletesek az emberek.No meg nem eppen konnyen kezelheto egy tizeneves maori foleg akit otthon meg vernek is.Itt ugyanez van az Abo gyerekekkel.Annyi kulonbseggel hogy az allam itt abo neveloszuloket keres nekik.
Jo elteritettem a lekvar temat:)

agica said...

Nem baj, ez sokkal fontosabb, mint a lekvar.:)

Gabi said...

szerintem dobj fel egy uj temat, mert valoszinu keves olvasodat erinti ez a "kerdes".A legtobben inkabb vakitoan szikrazo napsutesrol a kek egrol es az ocean morajlasarol olvasnanak szivesen, mint szegeny nyomorult gyerkocokrol vagy betges idosekrol:))

Tóthné K.Gabriella said...

Szia Ágica,

pár napja ezerrel olvasom a bloggodat és le sem tudok „szakadni” rólatok. Egyik szemem sír a másik nevet.
Sír, mert pár alkalommal az olvasás közben röstelltem h irodista vagyok, nevetni pedig nevetek, mert igazatok van Ez a inside hangulat az irodában tényleg egy mikroszféra, és néha úgy érzed hogy itt tényleg be vagy darálva a gépezetbe és sajna nem látsz ki a nagy Valóságba. DE azért vannak kivételek ( magamra gondolok) és ez a vakság nem mindig jellemző.
A melódat nagyon becsülöm, és szeretem ha írsz róla. Tavasz óta szinte napi rendszerességgel járok egy ilyen helyre( mint hozzátartozó látogató) és igen, itt aztán tényleg zajlik az élet…előszőr futva jöttem ki és gyorsan intéztem egy „egészséges” telefonálást, kommunikálnom kellett olyanokkal akiknek ezt „megbeszélhetem”. Így utólag- szerintem tökre nem értették mi bajom!
A „meeting” amikor korábban írtál, az itt úgy történt, hogy ( helyszín: természetesen az ápolási o. folyosója) ) van aki a buszmegállóban vár h.. épp elindulhasson munkába, van aki a templomot keresi vagy van aki éppen kiadó szobát…szóval zajlik az élet, és aki ezt az oldalát nem ismeri el sem tudja képzelni, hogy ilyenkor mi a helyes válasz a betegenek. Elején én is így voltam, de mára helyére kerültek a dolgok, mikor bemegyek már tudom hogy kit hogy kell üdvözölnöm, kinek mi a segítő Szó, pedig én csak egy látogató vok.
Szóval a munkádról szóló rész számomra telitalálat volt és nemkülönben a srácok és napjaid koordinálása!
üdv.
irodista

Gaabee said...

Nekem nagyon tetszik a hozzászólások témája, bár kissé meglepödtem, hogy mi lett az aldis lekvár esetéböl :)))
itt most féléjfél van, el is teszem magam holnapra, de várom a továbbiakat! Régi téma folytatását, új téma feldobását ....

agica said...

Az irodistak helyett pl. irhattam volna mondjuk mast is (pek?:)), csak hirtelen ez jutott az eszembe. Azert, mert a ferjem is ugye irodaban dolgozott sok-sok eve (vegul is meg mindig ott dolgozik) es ugye ok maskepp latjak a dolgokat. Persze kivetelek, mint most Te is , mindig vannak.:)
Uj-Zelandon idosgondozassal foglakoztam es hazhoz jartunk ki. Hat azokat a korulmenyeket, amiket lattam, soha nem fogom elfelejteni.

Post a Comment