Haztartasi evfordulo

Ma van a tizedik hazassagi evfodulonk. Eddig mindig elfelejtodott, mert a gyerek szuletesnapjara koncentraltunk, es altalaban par hettel kesobb jutott eszunkbe. Meg amugy sem csinaltunk belole nagy huhot sohasem. Most sem fogunk. Az egesz eskuvonk nagyon szerenynek indult, mindenfele huho nelkul (het ev egyutteles utan), de aztan annal izgalmasabb lett.
Mindenkeppen 2000-ben szerettem vola ferjhez menni, mert 2000 a sarkany eve es en is a sarkany eveben szulettem. Pali ez ellen kezzel-labbal agalt, mert hogy: "Nem eleg, hogy egy sarkanyt veszek el, raadasul a sarkany eveben?". Na mindegy, vegen azert megegyeztunk (mondtam neki, hogy milyen jol jar velem, mert csak negyevente van szuletesnapom es ezzel sporolhat). Kezdodott azzal, hogy hiaba nem lesz felhajtas, azert szeretnek egy feher ruhat. Anyu benyult a szekrenybe, elovett egy feher anyagot, amibol pont kijott egy ramvalo feher ujjatlan hosszu ruha. Az egyik kedves ismerosunk lanya epp varononek tanult, igy megkertem, hogy dobja mar ossze nekem ezt a sima egyszeru ruhat. A ruha tokeletes lett, azota is megvan es tobbszor volt rajtam mas olyan alkalmakkor, amikor az ember "kireszeli" magat. Masik dolog a gyuru. En nem szeretem az arany ekszert, Pali meg egyaltalan nem hord semmilyet. Okes, akkor nem veszunk gyurut, nincs ertelme. Apu benyult a szekrenybe, elovette a nagypapa jeggyurujet, az jo lesz Palira en meg az elvalt ismerosomtol kaptam egy masikat magamnak arra a napra, mert Apue nagy volt ram, Anyue meg kicsi. Oke, ez is megvan. Mi legyen a viraggal? Hiaba nem lesz ceco, azert legyen virag. Egy ici-pici szalmavirag csokrot keszitettunk, az otthon mar meglevo szalmaviragokbol. Milyen jo lesz, soha nem hervad el.:)
A "tanacsi" eskuvore csak mi mentunk es a ket tanu. Nem azert, mert nem vagyunk joban a rokonsaggal es nincsenek barataink, haverjaink, hanem egyszeruen vagy az volt, hogy 500 fos eskuvo, vagy senki. Mi az utobbit valasztottuk. Szoval reggel mentunk a "tanacsra" a ket tanuval es vittuk a behutott pezsgot. Ahogy kiszalltam a kocsibol, kiesett a kezembol az egyik gyuru. Nekialltunk keresni, de sehol sem talaltuk. Sem a kocsiban, sem a fuves, viragos reszen, ami a parkolo szelen volt. Oke, nincs mit tenni, mennunk kell, mert ido van. Fogalmunk sem volt, mit fogunk csinalni gyuru nelkul, nincs rutinunk erre a szitura. Bementunk es mondtuk az anyakonyvezetonek es az aszisztensenek, (akit regota ismertunk, mert 100 eve o tolotte be ezt a posztot es az aszisztensenek a gyereke a mi gyerekunk osztalytarsa volt), hogy nincs meg a gyuru. Ki tudnank hagyni a gyurus jelenetet? Erre o azt mondta, hogy tulajdonkeppen ki tudjuk, nem lenyeges, majd ugy mondja a szoveget, hogy azt a reszt atugorja. Nagy ko esett le a szivunkrol. Elkezdodott az eskuvonk. Bekapcsoltak a naszindulot es mi bevonultunk a hazassagkoto terembe. A zene csak szolt es szolt, ugye amig vonul a tomeg es mindenki helyet talal maganak. De mi csak negyen voltunk es ott alltunk es eletunk leghosszabbnak tuno naszindulojat hallgattuk elfojtott rohogessel kuszkodve (ha tudtuk volna, hogy ez van, akkor ezt a reszt is kihagytuk volna). Vegre vege lett es leulhettunk. Kezdodott a beszed, amit az anykonyvvezeto mondott. Mivel a gyurus jelenetet "kivagtuk", igy annyival rovidebb volt. Alairtuk a papirokat es kibontottuk az uveg pezsgot reggel tiz utan ehgyomorra. Csatlakozott hozzank az anyakonyvvezeto es a tarsa is. Mivel mi nem szoktunk gyakran pezsgozni, igy kora reggel ereztuk a pezsgonek a felszabadito hatasat es onnnatol nagyon oldott lett a hangulat. Kezdodtek a sztorizasok. Meseltek, hogy a "normails" eskuvoknel neha milyen szinten pattanasig feszul a levego. A meregdraga ruha, vendegsereg, fotos es mindennek tokeletesen kell tortennie, mert milyen ciki, ha nem es vannak olyan emberek, akiket ez nagyon stresszel. Ertheto is. Nagyon orultek nekunk, mert egy vidam orat toltottunk egyutt teljesen stresszmentesen sok nevetessel. A ket tanunk nagyon kitett magaert, sokkal szebb ruhaban voltak, mint mi, siman osszeadhattak volna oket is. Ezt fel is vetettuk, de aztan nem lett belole semmi:).
Innen hazamentunk es a nagyon szuk csaladdal (szulok, testver, gyerekeink, tanuk es egy haver, aki fotozott) mentunk a templomi eskuvore, ahova Anyu gyurujet vittem magammal, de az nem volt jo a gyurusujjamra, csak a kicsire. Amikor beleptunk, telthaz volt a Bazilikaban. Kulfoldi turistak tomkelege nezelodott. Esztergomban ilyenkor amugy is nagy felhajtas van. Mondtam is Palinak, hogy ahhoz kepest, hogy szukkorunek szantuk a dolgot, jo sokan vannak. Szaladt elenk egy templomi ember, hogy atvegye a csokrom, mert a szertartas alatt elveszik a menyaszonnytol. Szettarta a kezet, hogy oda fektessuk bele. Erre mondtuk neki, hogy ne faradjon es a kezebe nyomtam a pillekonnyu ketmaroknyi szalmacsokromat. Az urgenek tagra nyiltak a szemei, gondolom varta a szokasos meretu/sulyu hatalmas menyaszonnyi csokrot, de nem szolt semmit, hanem elviharzott a viragommal. Megkezdodott itt is a szertartas. Itt kicsit tobben voltunk es az oltar ele vezeto ut is hosszabb volt, igy a naszindulo nem tunt vegtelennek. Osszeadott minket a pap, akit jol ismertunk es o is minket, (hiszen hozza jartam hittanra eskuvo elott es o keresztelt meg hittan utan, ahol Pali lett a keresztapam es a gyereket is o keresztelte meg) igy nagyon jol tudta, hogy ki ez a ket lokott az oltar elott.
A turistakban, akik lattak a mi szereny eskuvonket, a haromgyerekes menyasszonyt a szimpla ruhajaban a szalmaviraggal, remelem nem az tudatosult, hogy ilyen egy tradicionalis magyar eskuvo. Pali gyerekkori baratja fotozott egy szuper geppel, de tehetseg nelkul, igy vagy a fejunk bubja nincs a kepeken, vagy a ciponk.:) De azert van egy-ket jol sikerult kep is.
A templom utan hazamentunk es a szuleimnel volt egy kis hidegtalas fogadas. A hevizes Rozika neninel rendeltuk a talat, nagyon finom volt. Jol bekajaltunk es utana elindultunk naszutra a becsi vidamparkba. Nagyon jol szorakoztunk, ejjel meg tuzijatek is volt, persze nem miattunk, de en ezt annak tudom be.:) Eredeti terv az volt, hogy az ezustlakodalmunkat a Disney Land-ben unnepeljuk, de mivel ido kozben ugy hozta a sors, hogy ott mar jartunk, igy nem tudom, mit fogunk majd kitalalni addigra (bar lehet, hogy addigra orulunk majd, hogy lyuk van a seggunkon).
Szoval, minel kisebb a felhajtas, annal nagyobb az elettartam.:) Azt hiszem, tizenhet ev az mar a hosszu kategoriaba tartozik.
A "csokromat" amikor eldobtam (alig akart leesni, olyan konnyu volt) a gyerekkori legjobb baratnom (tanum) kapta el (mert neki dobtam), aki nemsokkal utana ferjhez ment.