Mount Cotton

Ma delutan elmentunk Mount Cotton-ra. Egesz reggel es delelott esett az eso. Mikor indultunk, meg akkor is szemerkelt. Gabiekat hivtam, hogy ott vannak-e egyaltalan es hogy menjuk-e. Mondta, hogy meg ott vannak, de hideg van es faznak, de azert menjunk. Felkaptam egy melegitot (vagyis egy uveg vorosbort) es elrobogtunk. Amiota jo a kocsink, nem is ultunk benne ilyen hosszu tavra. Legutobb berelt autoval mentunk, ami ugye nagyon puccos volt. Csak ugy suhant es nagyon halk volt. Ezek utan ma ipari fulvedot kellett volna hasznalnunk az autonkan az elso jopar kilometerig. Aztan hamar visszarazodtunk es szoktuk a gondolatot, hogy ezt az autot fogjuk hasznalni eleg sokaig, ugyhogy jobb, ha nem nyafogunk.
Amikor leertunk a parkba, Gabi mar felig megfagyott es a szellel kuzdott, nehogy felboruljon.
Gyorsan kibontottuk a bort, eloszedtuk a kis piknikes talpas borospoharakat es az utolso cseppig megittuk. A szel elallt, a napocska probalt elobujni es egesz jo idonk lett (vagy veletlenul nagyon jo borba nyultunk bele).
A gyerekeket otthagytuk a parkban, ahol volt egy jo nagy deszkapalya, mi meg elmentunk felfedezoutra.
Este , amikor indultunk haza, a csajok kitalaltak, hogy itt meg ott alvas legyen, mert az milyen jo.
Na, a fiuknak sem kellett tobb, ok is szervezkedni kezdtek.
Brenda maradt Gabiekkal, mi meg elhoztuk a Gabiek fiat, Tim-et.
Holnap kora delutan visszacsereljuk a kolkoket es elmegyunk egy koala rezervatumba.

Ma reggeles muszakban voltam. Egyik holgy, amikor megette az ebedjet, beletette a mufogsorat a tanyerba (ezt mi akkor nem vettuk eszre). En nyugiba teszek-veszek, a kolleganom epp szedi ossze a tanyerokat es az egyik ravigyorog. Szegeny, nagyon nem orult neki (a mufogsor a gyengeje). En viszont nem birtam magam visszafogni. Annyira spontan jott az egesz. Ha mar megettuk a kajat, a fogunkra sincs szuksegunk. Elkepzelem ezt a szitut egy etteremben.