Pok

Ma elmentunk setalni, mert nagyon szepen sutott a nap. Leheveredtunk egy parkba, amig a gyerekek fogocskaztak meg jatszotereztek.
A legkisebb nagyon szereti a viragokat. Ugy bele tud melyulni a szedegetesbe:).
Amikor kijatszottak magukat, fagyiztunk egyet.

Holnapra (es holnaputanra) gyumolcslevest csinaltam. Az alapja almakompot es Knorr gorog gyumolcsleves egyutt, amibe friss banant, narancsot, kiwit es konzerv ananaszt tettem, majd kokusztejjel felontottem. Nagyon szeretjuk a gyumolcslevest, foleg masnaposan:), amikor jol osszeertek az izek. Kokusztej helyett fozotejszinnel is finom.

Par honapja a mosokonyhaban pakoltam a szennyest, amig egyszer csak ez hatalmas pokica elomaszott a kezemben levo ruhabol. Hirtelen akkorakat tudtam ugrani, hogy magam is elcsodalkoztam. A hang, ami kijott belolem, arrol nem is irok. Szerencsetlen Palim fejvesztve rohant a mosokonyhaba, hogy megmentse a sikitasomtol sokkos allapotba kerult szerencsetlen pokot.

Szoval, ma keso delutan elkezdtem a kis csetreszeimet pakolni, hogy melyik marad es melyik megy majd haza (sajnos ezektol nem tudok megvalni). A foldon terdeltem a bokamon ulve. Az egyik keramia tartot felkaptam, hogy becsomagoljam ujsagpapirba. Nem vettem eszre, hogy a fulenel ott feszkel egy pok, aki ugyanugy nezett ki, mint ami a mellekelt kepen van. Jott a "jelenet", Palim rohan, vigasztalja a remult pokot, en probalok levegohoz jutni. Nem tudom, melyikunk ijedt meg jobban. Nagyon felek a testkozelben levo nagyobb pokoktol , de soha nem bantom oket szandekosan. Ma tuti veluk almodom.:)