Friday, November 5, 2010

Nesze neked 'Dugaj'


A gepunk hajnalban indult 2.45-kor. Elkoszontunk Palitol es becsekkoltunk. Ulunk a tranzitban, probalunk aludni, egyszer csak csorog a telefonom. Pali hivott, hogy a hitelkartyat nala felejtettem. Na basszus, kartya nelkul nem tudok utazni. Rohanok a biztonsagiakhoz, hogy legyenek kedvesek kiengedni, mert kintfelejtettem valamit. Erre ok kozoltek, hogy innen mar nem tudok kimenni. Mondtam nekik, hogy a hitelkartyam kint maradt (szoke no utazik) es muszaj kimennem erte. Erre megenyhultek es mondtak, hogy oke mehetek, de az utlevelem es a gyerekek maradnak. Mondtam nekik, hogy rendben (de ha nem jovok vissza harom napig, akkor azert adjanak enni szegeny kolkoknek). Szaladok a lepcsohoz, mire utanam szol egy pasi, hogy hasznaljam a liftet. Oh, tenyleg, milyen egyszeru, gyorsan beugrottam a liftbe. Becsukom az ajtot, nyomom a 2 szamu gombot. A lift nem mozdul. Varok, varok, de semmi nem tortenik. Kinyitom az ajtot, ugyanott vagyok, ahol beszaltam. Az orok erdekesen neztek ram. Az egyiktol, aki megindult felem, megkerdeztem, hogy miert nem tudok felmenni a lifttel. Elnezoen rammosolygott es mondta, hogy mar fent vagyok es innen mar csak lefele tudok menni (liftkezelo sem leszek). Ja, tenyleg, hogy eddig ezt nem vettem eszre! Oke, beugrok a liftbe, ahova kozben mar beszalt egy repteri munkas is es becsuktam az ajtot. Akkor latom, hogy Pali mar a lepcson rohan fel hozzam. Erre osztonosen kiugrottam volna a liftbol, de ugye a csukodo ajto koze szorultam, ami kicsit megnyomorgatott es nem tudtam kiszallni. A velem liftezo hapsi megkerdezte, hogy jol vagyok-e. Mondtam neki, ne aggodjon (mindig ilyen vagyok). Vegre talalkoztam Palival, atvettem a kartyat es rohantam vissza (termeszetesen a lepcson) a gyerekekhez. Persze, most is be kellett allnom a sorba, hogy atvilagitsak a taskamat (ridikul?). Most a masik szalaghoz kerultem, nem oda, ahol elobb voltam. A taskamban volt Bendi kis kakaos cumisuvege, amit alvashoz hasznal. Feltettem a taskam a szalagra, atsetaltam a kapun, majd ramnezett a biztonsagi ember es megkerdezi, hogy: "Van egy bebim?" Mondtam neki, hogy persze, csak en mar annyira ausztralosodom, hogy az erszenyemben hordom, azert nem latszik. Ezutan behivtak egy masik kis fulkebe, ahol femdetektorral atvizsgaltak (hatha nem is a kartyamert mentem ki), az
tan mehettem is vissza az "alomert". Akkor mar kicsit elegem lett, hiszen meg el sem indultunk, mi johet meg?
Felszalltunk a gepre, ahol gyors nevsorolvasast csinaltam, aztan vegre leultem es hatradoltem, hogy mindenki es minden megvan. Durvan het ora repules utan megerkeztunk Szingapurba, ahol bo egy orank volt a csatlakozasig. A gyerekek egy kicsit futkostak a repteren, kiprobaltak az ingyenes labmaszirozo gepet, Bendeguz pedig a 'mozgo jardakat' hasznalta futopadnak. Szoval amig mindenki szorakozott, addig en (a birka anya) a 60 kilos kezipoggyaszal egyensulyoztam a sajat tengelyem korul es kozben nyolcjegyu szamokat adtam ossze fejben (legalabbis probaltam). Osszesegeben nem vett le a labamrol a szingapuri repter (mar amennyit lattam belole a csomagok mogul). Valamiert sokkal modernebbre es ujabbra szamitottam. A lenyeg, hogy ez a bo egy ora arra volt eleg, hogy erot gyujtsunk a masodik felvonasra es hogy a kulcscsontom teljesen eldeformalodjon es a vallam a csipom melle keruljon. Egy ora elteltevel ismet beszalltunk a gepbe es irany Dugaj (Bendi aranykopese).
Kora delutan, valahogy egy ora korul ertunk oda. A dugaji repter egy szuper modern repter, minden pompa es csillogas, olyan, mint egy hatalmas bevasarlokozpont es meg vizeses is van (hiszen anelkul nem repter a repter). Iszonyat sok ember volt es minden csupa nyuzsges, mint egy mehkas. Imadom. Csupan tizszer tevedtunk el, de buszke vagyok magamra, hogy egyaltalan kitalaltam onnan. A repteren megkaptuk az ingyenes vizumot, atjottunk az ellenorzesen es elindultunk kifele, amikor eszembe jutott, hogy a fenykepezogepet fenthagytam a gepen. Aztapics^*baz•*ømeø, ezt nem hiszem el! Ezt a gepet mar nagyon regota hasznaljuk es nagyon szeretjuk. Egyszer mar elvesztettem NZ-n, de vissza tudtuk vasarolni a "becsuletes megtalalotol" 100 dollarert, ezert ugy voltam vele, hogy nem szivesen hagynam itt. Bar idoszeru lenne egy uj gep, de hat akkor sem igy szeretnek megvallni tole. Oke, ismet kezdodik a rohangalas. Ropke ket es fel ora utan kezemben volt a fenykepezogep. Ezalatt a ket es fel ora alatt haromszor telefonaltam valami belso hivatalba, akik az elveszett csomagokkal foglalkoznak es ketszer vertem az asztalt. Nagyon elegem volt az ugyintezesbol es a varakozasbol es abbol, hogy mindenki ma'ma'nak szolitott. De, legalabb nem vartunk hiaba. Vegre a kezemben volt a fenykepezo, igy elindultunk a szalloda buszahoz, amivel hazhoz vittek minket. Szerencsere, csak a kezipoggyaszunkat kellett vinnunk, mert a borondoket a gepen hagytuk (vagyis a legitarsasag a keresunkre ugy intezte, hogy csak Becsben kell atvennunk).
A szallodaban nagyon kedves volt a szemelyzet. Ket szobat kaptunk, mert nem volt szabad egybenyilo szobajuk es a kezunkbe nyomtak egy marek kajautalvanyt uzsinak, vacsoranak es reggelinek (orultunk, mert en csak reggelirol tudtam). Felcuccoltunk a szobakba, lezuhanyoztuk es lementunk uzsonnazni. Akkora uzsonnat adtak, ami nekem egy komplett vacsoranak felelt meg. Nagyon finom volt a kaja es annyit ihattunk, amennyit akartunk. Volt mindenfele udito, tea, kakao, forrocsoki, kave. Szuper volt. Uzsonna utan kimentunk setalni a kornyekre. Nagyon meleg volt es iszonyu szmogos volt a levego. Eletemben most lattam eloszor olyan buszmegallot, ami teljesen zart es legkondi van benne. Engem egy hutokamrara emlekeztetett, ahol a husok lognak. Olyan turistat is lattunk, aki a fejen hozta az hatalmas utazotaskajat. Sok kaktusz volt a kornyeken, igy nem tudtunk ellenalni es egy kicsi hajtast betettunk a taskankba. Seta utan visszamentunk a szallodaba es megvacsoraztunk. Svedasztalos kaja, ami szem szajnak ingere. Okadasig ettuk magunkat es csak egy szelet dinnyet ejtett le valamelyik gyerek, ami kelloen szetfroccsent.
Vacsora utan attettuk az egyik szobabol az agyakat a masikba. Egy elmeny volt az ajtokon ki-be taszigalni a hatalmas matracokat. Szerencsere nem lattak sokan az akcionkat.
Koran agybaestunk es mindenki vegigaludta az ejszakat. Reggel koran keltunk, durvan ot ora korul. Hatkor lementunk reggelizni (svedasztal ismet), azutan pedig keszultunk az utra, mert fel nyolckor indulnunk kellett a repterre a szalloda buszaval.
A repteren setaltunk es nezelodtunk egy darabig. A gyerekek kezdtek bemelegedni es a csomagszallito kocsival tologattak egymas es kozben versenyeztek. Amikor mar durvult a helyzet, rajuk szoltam, hogy: "Alljatok le, mert mindegyiknek leverek egyet". Ebben a pillanatban a mellettem allo csavo ramkoszont, hogy sziasztok magyarok. Uff.
A gepunk kesve szallt fel valami oknal fogva, de viszont korabban ertunk Becsbe, igy ott viszont varnunk kellett leszallas utan, amig a gep be tud parkolni a helyere. Vegre megerkeztunk! Kimentunk a gepbol, osszeszedtuk a csomagokat es elindultam egy csomaghordo kocsiert. A legnagyobb megdobbenesemre Becsben a csomagszallito tili-toli nem ingyenes, hanem 20 Eurocenttel mukodik. Fasza. Mivel nalam nem volt Euro (honnan lett volna) igy a kezipoggyasz mellett cincaltuk a 150 kilos cuccainkat is (eddig sehol sem kellett penzt bedobni a csomagszallito tili-toliba). Raadasul tettunk egy tiszteletkort is, mert a kijaratot itt sem vettem eszre, hanem elmentunk mellette. Pedig annyira egyertelmu volt, mert mindenki arra ment.:)
De en tenyleg az a fajta ember vagyok, akit ha megporgetnek, utana nem talal haza (nagyvarosban Regina baratnommel GPS-szel megyunk setalni is) .
A kaktuszt elultettuk, a lepcsohazban van a tobbi novennyel egyutt. Majd ha kicsit megnott, teszek fel rola kepet.

1 comments:

Unknown said...

Összességében egy sikertörténet! :D:D

Amúgy nagyon jókat kacagtam ... :))))))

Post a Comment