Wednesday, May 5, 2010

Internet vagy peca

Ma elmentunk Caboolture-re. Ez egy tolunk kb. 30 percre levo kerulet. Egy muszaki boltba mentunk antennat nezni az Internethez. Sajnos nem tul rozsas a helyzetunk ezen a teren. Vettunk is egyet, ami akkora, mint a pecabot. Hetkoznap a netet "fogjuk" vele, hetvegen meg halat.
Ha mar ott voltunk Caboolture-on, kicsit korulneztunk a kornyeken.

Az egyik ausztral forumon kaptam egy "halal" cimet, ahol vannak ilyen jellegu boltok.
Uj-Zelandon szerettem ezeket a boltokat, mert sok mindent lehet venni naluk. Fuszereket, szoszokat, teakat, savanyusagokat es szep husokat (ami nem elore foliazott). Remelem, itt sem csalodok majd bennuk.
Mar csak egy dolog hianyzik a teljes paradicsomi hangulathoz .:) Az pedig az a hentes, ahol lehet egesz karajt kapni. Ezt eddig meg nem sikerult megtudnunk. Majd a kinai nyegyedben korulnezunk, mert ok altalaban szoktak arulni egyben husikat. Az aruhazakban meg nem lattam. Mind felszeletelt es foliazott. Megmondom oszinten, itt sem szivesen veszunk ilyen helyen hust. Jobban szeretjuk a kisebb henteseket. Szoval most mar csak azon dolgozunk, hogy megtalajuk a "hentesunket". Nincs jobb (es egyszerubb) egy egyben sult fokhagymas karajnal.:)

A tobbi dolog mar nagyjabol kialakult. Megvan, mit hol veszunk. Mondjuk ez nem volt nehez, mert itt is van Woolworth. Bovult a lehetosegunk az ALDI-val, talaltunk egy nemet hentest, aki sutnivalo kis kolbaszokat arul (ez egy nagyon pici bolt), van ugye a jugo hentes es megvannak a finom tejtermekek (ALDI-s vaj, Pauls tejfol, full cream tej), amiknek a jol megszokott izei vannak.

A gyerekek napi rutinja is sinen van. A nagyok mar busszal jarnak a suliba, a kicsik meg egyedul elsetalnak es ugyanigy hazafele is.

Nekunk a masodik bevandoras sokkal zokkenomentesebb volt, mint az elso. Itt mar nem volt gond a gyerekek angoljaval. A tavolsagokat mar megszoktuk. Nagyjabol ismerjuk az elelmiszereket, tudjuk, mi az , amit szeretunk, tudjuk, mibol mit lehet csinalni.
Persze, azert ertek meglepetesek, amire nem gondoltunk, hogy itt is van ilyen.
Ami a mindennapokban nehezseget okoz, hogy az utakat jelzo tablak vagy nincsenek kiteve, vagy olyan helyen vannak kiteve, ahol mar keson veszed eszre, vagy egy fa teljesen eltakarja. Szoval terkep vagy jo helyismeret nelkul lehetetlen kozlekednunk. A jo helyismerethez pedig egy ekkora varosban ido kell. De megvigasztaltak, hogy Kanadaban meg rosszabb, mert ott mar csak azt latod, hogy hova menj vissza, ahol le kellett volna fordulnod.:).
Nehol a jelzolampak osszehangolasa is erdekes. Pali mindig azt mondja, ha ok igy terveztek volna lampakat a suliban, meg az orara sem engedtek volna be oket, nemhogy vizsgazni.

De a jo ido es ragyogo napsutes mindig orommel tolt el. A szel sem boritott fel meg egyszer sem.

Ma mar a kocsi sem volt furcsa szagu, amikor hazaertem vele. Pali szerint azert, mert mar "szetdaraltam" azt, aminek szaga volt.

2 comments:

Anonymous said...

Nekem eddig az auckland-i közlekedésnél nem volt rosszabb (csak a budapesti). Itt mi kellemeset csalódtunk, könnyen tudunk tájékozódni és megtalálni dolgokat. Az auckland-i után ez óriási felüdülés minden téren.

üdv.Zafi

agica said...

Na, mi ezzel pont forditva vagyunk.:)

Post a Comment