Me elsetaltunk a Redcliff High School-ba a megbeszelt interjura. Igazabol semmi komoly nem volt. A gyerekeket kerdeztek errol, arrol, mi a hobbijuk, milyen tantargyakat szeretnenek a valaszthatokbol valasztani, mi az iskola szabalyzata, mit lehet, mit nem lehet.
A ket gyerek egyenruhalya cipo nelkul 300 dollar volt. Termeszetesen ez nem uj egyenruha, hanem hasznalt, igy felaron megvehettuk. Teljes aron ez 600 dollar lett volna. Kell meg vennunk mind a ket gyereknek ket par cipot. Az unnepi egyenruhahoz feketet, a hetkoznapi egyenruhahoz feheret. Szoval ehhez jon meg a negy par cipo ara. Ahhoz kepest, hogy eddig egy cipo sem kellett, most ez soknak tunik. Kell vennunk egy cipospolcot.
A gyerekek sulija sajnos nem olyan vegyes, mint az uj-zelandi iskolaink voltak.
Itt nincs annyi azsiai, indiai es mas egyeb. Ezt a holgy, akivel interjuztunk, meg is erositette. Mondta, hogy a tanulok zome angol, uj-zelandi, ausztral esetleg valami szigeti. Sok iskolanak nincs ESOL osztalya emiatt. NZ-n ez elkepzelhetetlen lett volna.
Bendi osztalya teljesen feher. Olyan egyhangu.:)
A kicsik sulijaban a gyerekek vizumat sem tudtak hova tenni, mert ok meg ilyet nem lattak. Felhivtak az "oktatasiatyabutykot", hogy ezzel a vizummal jogosultak-e a gyerekek az ingyenes oktatasra. Mondta az ugyinetzo, hogy o csak NZ es AU utevelet latott, abban meg nincs ilyen vizum. Pedig nagy letszamu iskola.
Tobbszor eszrevettem, amikor az utcan vagy boltban beszelgetunk, a mellettunk allo felkapja a fejet, odanez, mert ugye hallja, hogy nem angolul beszelunk. Ez nekem furcsa. NZ-n emiatt nem bamultak az emberre, csak odaszoltak kivancsian, hogy milyen nyelvet beszelunk, mert olyan szep.:) Sokszor spanyolnak hittek minket, de szerintem csak amiatt, mert mar orjongtem a gyerekekkel valo vasarals miatt es a kezzel- labbal hangosabban magyaraztam.:)
Pl. szerbek es oroszok is leszolitottak, hogy ismerik a nyelvunket. Egyszer egy noci is leszolitott, hogy honnan jottunk, mert az o ferje lengyel es szerinte hasonlit a nyelvunk ahhoz. Brenda nagyon cserfes es egyszer az egyik penztaros megkerdezte, hogy honnan jottunk, ahol ennyit beszelnek. Sok kalandunk volt.:)
Ott egy percig nem ereztem magam bevandorlonak, pedig az voltam.Valahogy nem jutott eszebe az embernek, hiszen ahogy lementel a boltba, bementel a bankba, vagy akarhova intezkedni, mindenhol sok-sok kulonbozo szinu bevandorlo volt es ez teljesen termeszetes volt.
Emiatt mindenki nagyon nyitott, kivancsi es baratsagos. Itt mas. Mintha kivulrol szemlelodnek es nem vennek reszt benn. Vagy valami ilyen.
Elmentunk Redcliff-en a partra uldogelni egy kicsit. Szeretem az ottani partot, van jatszoter, starnd, lehet pecazni, enni, inni es kozel van. Uldogeltem es neztem a vizet, majd par perc utan egy teknsot lattam kibukni a vizbol. Olyan aranyos volt, kb. 35 cm lehetett. Aztan jott egy nagy pelikan feleseg, ami nagyon gyorsan repult (siklott) epphogy a viz felett, tolunk kb. 2 meterre. Majd fraszt kaptam. En csak a siralyokhoz vagyok hozzaszokva.:)
A parkolonal a Coles bejarata mellett egy ilyen elhanyagolt melygarazs feleseg van, mai szemetes es budos. Sajnos nincs elkeritve, vagy eltakarva ez a kb. harom meternyi resz, igy ez tarul az arra jarok ele.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
Milyen vízumotok van, amit nem ismernek fel?
175-os.
Ezt az úgy csinálunk mintha "mi nem lettünk volna sosem bevándorló" stilust én is nehezen viselem itt. Furcsák. Még mindig nem tudom eldönteni végleg maradnék e itt. Magyarországra biztos nem megyek vissza, NZ-től meg a szar idő tart vissza,meg az anyagiak. Tehát maradni kell. Nem tudom itt mért alakult ki ez a hozzá állás, mert a két sziget 3 órányira van kb egymástól. Érdekes
üdv.
Z
Mi nem maradunk itt vegleg, ezt sosem terveztuk.
De ha terveztuk volna, akkor akkor sem maradnank itt.:)
Ket het alatt tobb bosszusag ert minket, mint NZ a szuk harom ev alatt.
Majd vissza szeretnenk menni EU-ba valamikor. Ha a gyerekek itt (Oceaniaban) kezdik az egyetemet, akkor viszont orulnek, ha NZ-n kezdenek. Nyugodtabb lennek.:)
Egyedul az idojarasa miatt nem mennek vissza.
Nekünk ott is volt sok bosszantó dolog, ami nyilván mára mindig megszépül. Itt más dolgok a bosszantóak, de attól tartok sokszor, egy idő után NZ-t is utolérik ezek. Más volt akkor mikor mi odamentünk és más mikor eljöttünk. Az még egy nagyon fiatal ország, sok kiforratlan dologgal. Mi valszeg itt maradunk,akkor mennék vissza csak NZ-re, ha változnának a fizetések, több álláslehetőség lenne és az árak, ami szerintem nem fog és előbb utóbb gazdasági problémákhoz fog vezetni az hogy rengetegen eljönnek onnét, az öregeket nem lesz elég fiatal aki eltartsa stb. Kb. mint Magyarországon. Kevés a népesség, ezáltal magas kell legyen az adó is, a bevándorlási kedvet meg lehetőséget vajmi keveset javitják tudatosan. Lehet hogy a fizetésekből kevesebb adó jön le mint itt, de a kajaárakon ezt be is hozzák mindig sajnos. Iszonyat drága ott minden. Sajnos a bunkóság szerintem világméretü dolgot ölt, nekünk ott se kellett érte messzire menni, és a felnövekvő ifjusággal ez csak romlani fog, javulni nem. pedig örülnék neki.
Post a Comment