Ez is, az is

Amikor ide kerultunk, nem voltam nagyon jartas a kulonbozo vallasokkal kapcsolatos dolgokban, ahogy most sem. Pl. tobbek kozott nem tudtam a muszlimok etkezesi es imadkozasi szokasairol. A Ramadan-bol is csak annyi maradt meg, hogy muszlimeknal napokig jartuk az utcat, mire valami kajahoz jutottunk.:)
Az itteni iskolakban is mukodik bufe, ahol a gyerekek vasarolhatnak kulonbozo kajakat. Ezeken a helyeken gondolnak a kulonbozo vallasu gyerekekre is.
Elso heten hazahoztak a gyerekek az "etlapot", amin be kellett ikszelni, hogy mit szeretnenk rendelni. Neztem sorban, hogy milyen kajak vannak. Csirkes szendvics, hot-dog, pizza, gyorslevesek, pitek stb. Feltunt, hogy bizonyos kajak utan ott van a 'halal' szocska es egy kicsi kereszt van utana. Nagyon nem allt ossze a kep. Az meg fel sem tunt, hogy az angol etlapon miert van "magyarul" irva az, hogy: 'halal'. Nem ertetem, hogy mi van abban a szendvicsben, aminel ott a kereszt es miert rendelik egyaltalan ezt a szulok a gyereknek?
Aztan megtudtam, hogy a muszlimok miatt. Naluk ez a szo, a 'halal' valami olyat jelent, hogy legalis, jogszeru. Azaz ok azt a husos etelt (vagy egyeb allati eredetu elelmiszert ehetik) ami elott ott van ez a szocska (kiveve sertes, mert azt soha). Most mar batran rendelek olyat is, ha epp azt akarnak enni, mert tudom, hogy megmaradnak.:) A muszlimok a hust is 'halal' hentesnel veszik. Ott is kint van a kis jelzes. Persze, nekem a temetkezesi vallalkozas ugrik be rola a mai napig.

Van egy hospice-os beteg, akinek csak hetei vannak hatra. Teljesen tudatanal van, hol kicsit jobb, hol kicsit rosszabb passzban. Minden nap megyek hozza es elegge nehezen viselem. Ugy jovok haza tole, mintha 20 kg-os cementeszsakot cipelnek. Sokat szoktunk beszelgetni, de nagyon kell figyelni, hogy nehogy hulyeseget mondjak. Pl. a jovore soha nem utalok, maximum csak a holnapra, de arra is csak akkor, amikor elkoszonok, hogy: "Viszlat holnap!"Azt sem kerdezhetem meg, hogy:"Hogy vagy?" Megis hogy lenne. Szarul. Inkabb csak azt kerdezem, hogy aludt, vagy evett-e. Egyre tobbszor vannak mar nagyobb fajdalmai, amin a tabbletta mar nem segit, igy tobbszor hivni kell a hospice novert, aki a szurit beadja.
Szoval most napi szinten elem kerul a "halal", hogy ez barkivel megtortenhet. Sokan nem gondolnak erre, mert: "Jaj Istenem, ne is beszeljuk errol, mert ez olyan szornyu!" Tenyleg az, de attol meg barkivel megtortenhet, mert nem vagyunk beoltva ellene. Sokan azt sem tudjak, hogy a parjuk milyen temetest szeretne majd. Nem mindig van idonk felkeszulni a dolgokra, van amikor hirtelen jonnek. Ugye aki irodaban dolgozik, annak nem logatjak minden nap az orra ele a tablat, hogy: "elobb-utobb meghalunk", de nekem es a hozzam hasonloaknak igen. Munkahelyi artalom.:) Anno a hospice trainingen (meg otthon) egy pap tartott nekunk eloadast. Elmeselte, hogy rengeteg esetben, amikor meghal valaki, utana hozza fordulnak, hogy akkor hogy is legyen a temetes, mert a hozzatartozoknak sok esetben fogalmuk sincs, hogy az elhunyt mit szeretett volna. A pap meg honnan tudna, hogy az illeto mit szeretett volna? Beszeltunk arrol is, hogy felmereseken / kerdoivekben az emberek szinte kivetel nekul a gyors halalt ikszelik be es az fel sem merul bennuk, hogy a hozzatartozoknak ezt sokkal nehezebb feldolgozni, mivel biztos lett volna meg mondanivalojuk.
Ez a beteg mondta, hogy o ezt teljesen elfogadta, hogy barmikor meghalhat. Olyan rossz volt hallani. Erre mit mondjak? Azt nem mondhatom, hogy: "Jaj, dehogy is! Holnapra kutya bajod..."

Na mindegy, elmegyek szulesznonek.:) A ketto kozott tutira van ne'mi kulonbseg.
Na ez van. Azt hiszem, a mi problemaink eltorpultek.

Ma takaritottam es a Legot is osszepakoltam. Errol mindig eszembe jut ez a tortenet.

Palinak az egyik legjobb baratjanak nincsen nagylabujja az egyik laban, mert egy baleset soran "elveszitette" (sok-sok evvel ezelott). Kozvetlen a baleset utan nem sikerult megfelelo orvosi ellatast kapnia (azt nem tudom pontosan miert), igy a kozeli allatorvosi rendeloben probaltak megoldani a dolgot, aztan masnap, mire eljutottak a megfelelo helyre, mar nem tudtak megmenteni az ujjat. A lenyeg, hogy a gyerekeink errol nem voltak informalva. Mi tudtunk errol, nem volt ujdonsag, igy nem is volt minden nap teriteken, a zokni/cipo miatt pedig nem latszik.
Egyszer, nagyon regen, kb. 6-7 evvel ezelott, amikor a gyerekek kisebbek voltak (4,5,7 evesek kb.Bendeguz meg sehol sem volt) nalunk volt Peter, a barat. Nyar volt, igy szandal volt rajta (zokni nelkul), amit az ajto elott kinthagyott. A gyerekek epp egy nagy kupac Legoval jatszottak a szoba kozepen (meg az en gyerekkori gyujtemenyem is benne volt/van). Peter bejott, odament hozzajuk, udvozolte oket, majd elkezdett bohockodni nekik, ahogy szokott. Egyszer csak felkiallt, hogy: "Haho gyerekek, elvesztettem a nagylabujjam! Jaja, nezzetek, nincs a helyen (kozben mutatja)! Itt kell lenni valahol a Legok kozott! Gyorsan keressetek meg, mert anelkul nem tudok hazamenni!"

A gyerekek arcat latni kellett volna.:) Meg nem lattak ilyet azelott. Ok ezt teljesen elhittek es lelkesen nekailltak a Peter labujjat kereseni.:) Most mar a gyerekek is mosolyognak magukon.:)