Tuesday, January 19, 2010

Vasaroltunk

Ma delelott nekialltam kiprobalni egy uj receptet. Krumplival es turoval toltott ravioli feleseg volt ez az "ujdonsag". Amikor elkeszultek a kis "parnacskak", megfoztem oket forro vizbe. Negy darab nem fert bele mar az edenybe, mert igy is tulzsufoltam oket. Gondoltam, hogy majd amikor kiszedem az elkeszult raviolikat, akkor kifozom majd azt a negyet is. Igy is tortent, betettem a negy maradekot foni. Aztan felmentem az emeletre. Nekialltam teljes gozzel takaritani, mert holnap jon a tulaj ellenorzni a hazat, hogy minden okes-e. Aztan ilyenkor ciki lenne, ha mar a kuszobon atesne a kupi miatt. Mikozben a beepitett szekrenyek tukros ajtajat suvickolom erzem, hogy olyan sult szag fele terjeng a szobaban. Gondoltam magamban, a szomszed megint grillen sut valamit a hatso kertben. Aztan amikor mar a porszivozast is befejeztem, akkor mar tutira azt gondoltam, hogy ez a szomszed nagyon sut valamit. Aztan par masodperc utan leesett, hogy a ravioli eg szenne a mi konyhankban...
De, azert mondom a gyerekeknek, hogy: "Egyszerre csak egy dolgot csinalj!". Elmeletben jobban megy.
Ma elmentunk a havi nagybevasarlasra. Eddig ket hetente jartunk, mert ket hetente volt fizetes, most meg havonta jarunk, mert a ceg atalt a havi penzosztasra. Azt mar megszoktuk, hogy amikor kipakolunk a penztarnal a "szalagra", az mindig leall, mert tul nehez a motyo. Ma is ez tortent, igy emiatt most is visszafogtuk a sort a tobbi veveo oromere. A penztaros eloszor azt kerdezte, hogy sajat boltunk van-e. Mondtuk, hogy nincs, csak sok az ehes szaj (bar a sajat bolttal lehet, hogy konnyebben boldogulnank, mert az legalabb nem beszelne vissza:)). Utana azt kerdezte, hogy farmon lakunk-e. Mondtunk, hogy nem, itt lakunk nem messze. Hogy je, o azt hitte, mert hogy egyaltalan nem vettunk hust es ebbol arra kovetkeztetett, hogy allataink vannak. Azert nem vettunk hust, mert az aruhazi hus nekunk budi, igy azt csak azsiai hentesnel vesszuk.
Amugy en (es Pali is) utalok vasarolni. Ezert tenyleg csak akkor megyunk, ha nagyon kell. Akkor is inkabb valamelyik gyereket menesztjuk a boltba, mert ok meg elvezik ezt. Ilyenkor mindig vehetnek maguknak valami aprosagot.:)


5 comments:

Jakab Timi said...

Szia!

Hát itt jól magamra ismertem.:-)Mindkét sztoriban,jót mosolyogtam.:-)

Üdv.:Timi

Zafi said...

Ezen akkorát nevettem.:D Én már két lábost is ki dobtam mert felraktam főni benne valamit, aztán gondoltam mig felforr felmegyek az emeletre tenni venni. Elforrt belőle minden és a lábos épp hogy ki nem gyulladt :D Szörnyü hogy bele tudok feledkezni néha valamibe....még jó hogy a lakás nem gyulladt fel. :)Ez csak azóta fordult elő velem mióta kétszintes házban lakunk, előtte sosem.

Gaabee said...

Én csak egyszer felejtettem ott a dinsztelt hagymát a tüzön. Már nem emlékszem, miért hagytam egyáltalán ott, de ott hagytam. S kivakarhatatlanul odaégett...

Amúgy az elözö Ágiírás a magyarokra jellemzö dolgokról nagyon tetszett. Sokat nevettem. Na nem mindig azért, mert vicces (pl a káromkodásról), hanem mert ANNYIRA igaz :)
Viszont túrógombóc itt is van, "Sógoréknál", meg korábban volt szó a lángosról. Az is van itt. Botrányosan kemény és lapos valami...

Gaabee said...

most nézem, ma Ágnes nap van. Boldog névnapot!!!
gondolom mostanra járt az a Tibi is, amit apudék küldtek :)

agica said...

Koszonom Gabi:)

Post a Comment