Ido kozben ugy felgyorsultak az esemenyek, hogy meg en sem tudom kovetni oket. Tobb indok miatt jovunk el Brisbane-bol a tervezettnel korabban.Irtam, hogy juliusban lejar a berleti szerzodesunk, amit igy nem kell oktoberig hosszabbitani (lehet, hogy nem is tudtunk volna hosszabbitani 3 honapra). Otthon julius es augusztus is cseresznyeszezon, amit nem szerettunk volna kihagyni (nem komoly:)). Angliaban osszel kezdodik az iskola, amirol jo lenne nem lemaradni. Szoval ezek miatt dontottunk ugy, hogy az a legjobb, ha juliusban utnak indulunk es felmerjuk a terepet Angliaban (ha valami nem tetszik, akkor meg az itteni februari iskolakezdesre visszaereunk.:)))
Orulunk a Brisbane-ben eltoltott bo egy evnek, lattuk, hogy milyen itt elni. Az idojaras nagyon szuper (nekem a nap mar nagyon eros), az allatvilag szinten. De, osszessegeben arra jutottunk, hogy ez a ket dolog nem kompenzalja a kb.16.000 km tavolsagot. Azt hiszem, igazabol talan nincs is az a dolog , ami a mi esetunkben kompenzalna ezt a tavolsagot es ami miatt hosszu tavra lemondanank a kapcsolatainkrol. Szoktuk mondani, hogy valamit valamiert, de igazabol nem mindegy, hogy mit miert. Ez teljesen egyedi, mindenki mashogy merlegel, mindnekinek mas a fontos az egyszem eleteben.
Angliabol mindenkit konnyebben, gyakrabban elerhetunk es ez szerencsere forditva is igy van. A sok ezer kilometeres tavolsag nagyon megnehezitette a kapcsolattartast, hiaba probaljuk szepiteni, hogy van szkajp, meg facebook, meg hasonlok, azert az nem er fel a szemelyes talalkakkal.
A gyerekek a pontos indulasrol nem tudnak semmit. Az indulas napjan nem a suli fele kanyarodunk majd, hanem a repter fele. Az orom nagy lesz, az biztos. Mar nagyon varjak az "oktoberi" indulast. Nagyon nehez ugy rendezni a dolgokat, hogy ne "csusszunk" meg, de sikerulni fog.
Egyszer mar ezt megcsinaltuk veluk, amikor nyaralni mentunk es az egeszrol semmit sem sejtettek. Nagy volt a meglepodes, amikor az Trafonal levo kistemplomnal nem jobbra a suli fele kanyarodtunk, hanem a masik iranyba. Dobbenten kerdeztek, hogy hova megyunk? Pali kerdezte oket, hogy hova szeretnetek? Na, innentol jottek a vadabnal vadabb otletek.:) Aztan Pali bedobta nekik a celallomast. Nagy volt az orom.:)
Szoval, a lenyeg, hogy unnepelyesen befejezem Mezrabol Mancit. Pedig o a kedvencem!:) (olyan szepen enekel! :) Ez a blog az itteni eletunkrol szolt es ezzel a cimmel megsem irhatok bele angliai elmenyeket.:) Ha valami oknal fogva visszakerulnenk Ausztraliaba, akkor majd folytatom.
Jelenleg nagy terveink nincsenek (remelem nem is lesznek:)). Jovore szeretnenk Palival szep lassan elkezdeni Europat korbeutazni (bar azrt egy-ket nyaralast el tudunk kepzelni Europan kivul is) . Minden adando alkalommal mas orszagot megnezni, vagy ugyanannak az orszagnak mas varosait, zegeit, zugait, hiszen ott is boven akad latnivalo. Az ember egy hetvegere at tud ugrani az olaszokhoz, franciakhoz vagy gorogokhoz, vagy ahova akar. Ami 20 ezer kilometer alatt van, az nekunk mar nem is lesz tavolsag.:)
Ha barkinek barmilyen kerdese van, ezek utan is szivesen valaszolunk, ahogy eddig is megtettuk. A mai napig megkeresnek minket Uj-Zelanddal kapcsolatos kerdesekkel is, amiket igyekszunk megvalaszolni (a legerdekesebb kerdest (kerdes sort) egy szakdolgozat irasahoz tettek fel, ahol a magyar es az uj-zelandi ovikrol irtak). Kivetel par kerdes, ami mindig igy kezdodik: "Szerintetek mennyi eselyunk van..."
Na, ezt sajnos nem tudjuk.:)
endesen huvos van, igy a sok honapos zuhanyszezon utan elkezdodott a furdes szezonja.
